Grisaverzum: Erősségeink, gyengeségeink és határaink

2021.05.07. Grisaverzum - Erősségeink, gyengeségeink és határaink 1

A legtöbb könyvben, amit olvastam, nem igazán találkoztam olyan karakterrel, aki rokkant vagy sérült, pláne olyannal, aki tanulási zavarral küzdene. De ahol olvashattam is ezekről, ott sajnos abszolút hátrányként, fogyatékosságként kezelte ezeket a szerző, az olvasó sajnálatára építve. Ezzel ellentétben Leigh Bardugo Hat varjú sorozatában szinte minden karakternek van olyan tulajdonsága, amire legtöbben hátrányként tekintünk, pedig ha mögéjük szeretnénk nézni, szerencsére nem ennyire egyoldalú a helyzet. Leigh Bardugo maga is csontnekrózissal él, bottal jár, így ha valaki, hát ő tudja, hogy hány oldala lehet ennek és ezt nagyszerűen be is mutatja a könyveiben. A Hat varjú duológiában mindegyik főszereplő küzd fizikai vagy pszichikai problémákkal. De ezek nem az egyetlen tulajdonságok, amikre le vannak szűkítve a szereplők, és nem is ignorálja ezeket a szerző. Egyszerűen szerves részei a karaktereknek, akik a hátrányaik mellett felfedezik azt, hogy ezek a tapasztalatok hogyan formálják őket pozitív és negatív irányba, míg el nem fogadják, sőt magukhoz nem ölelik mindazt, amit mindez az életükhöz hozzáad. Vagy legalábbis megtanulják, hogyan lépjenek a gyógyulás útjára. Így kapunk hat nagyon is komplex karaktert, akikre ugyanúgy hatnak a tulajdonságaik, múltjuk, előnyeik és hátrányaik. Bővebben…

Bridget Jones: Egy modern Jane Austen hősnő

2021.04.23. Bridget Jones - Egy modern Jane Austen hősnő 1

Általánosan elismert igazság, hogy minden korban szükség van egy bizonyos Mr. Darcy-ra. Ennek az egyik ékes újkori példája a Bridget Jones naplója Helen Fieldingtől, amit immár több, mint huszonöt éve olvashatunk. Tudjuk, Bridget mennyire fél, hogy a legtartósabb kapcsolata egy pohár borhoz fogja fűzni, hogy füstöl, mint a kémény, hogy az anyja finoman szólva is egy freudi rémálom, hogy a terveinek legtöbbször az a sorsa, hogy a lehető leglátványosabb módon atomjaira hulljanak, hogy a barátaiért bármit megtenne, hogy azt gondolja, ha sikerül lefogynia, minden rendben lesz, és hogy önsegítő könyvekben keresi a megoldást minderre. Legfőképp pedig azt, hogy nem adja fel, hogy találjon egy kedves férfit, aki NEM alkoholista, munkaholista, viszonyfób, nagyzoló, kukkoló, érzelmi fogyatékos vagy perverz, hanem inkább olyan, mint Mr. Darcy, aki épp most lépett ki abból a bizonyos tóból. Helen Fielding egy modern hősnőt alkotott, aki, ha felületesen nézzük, semmiben sem hasonlít Elizebeth Bennetre, aki határozott, elegáns, kifinomult hölgy és sosem hozza magát kínos helyzetbe, mint Bridget (…akinek bizonyos vonásai egyébként Emma Woodhouse-ra is erősen emlékeztetnek).  Bővebben…

Chanel Miller: Know My Name

2021.04.09. Chanel Miller - Know My Name 1

Érezted már úgy egy írást olvasva, hogy valaki szavakba öntötte azt, amit legbelül érzel? Hogy valamilyen szinten megértette, min mész keresztül és képes volt megfogalmazni azt, amit Te még magadban sem mondtál ki soha? Én valami ilyesmit éreztem, mikor 2016-ban elolvastam Chanel Miller nyilatkozatát, amit a bíróságnak írt az erőszaktevőjének címezve, a vele történtek hatásairól. Ugyanezt jelentette számomra a könyve is, csak sokkal nagyobb mértékben, több témát érintve. Emellett ez a legjobb memoár, amit valaha olvastam. Miller rendkívül pontosan és majdhogynem líraian, remek hasonlatokkal élve tudja megfogalmazni, mit élt át, onnantól kezdve, hogy egy buli után egy kórházi ágyon fekve tért magához, és a nővérek elmondták neki, hogy megerőszakolták, egészen a felháborítóan enyhe bírói ítélet utóhatásaiig. Végigkövethetjük, hogyan hagyja cserben a rendszer különböző szinteken ugyanúgy az áldozatokat, hogy mit okoz nem csak az erőszak, de az áldozathibáztatás is, hogyan dehumanizálja az embert egy olyan tárgyalás, ami az áldozat személyiségét és hibáit helyezi előtérbe az elkövető bűne helyett. A könyv, ahogyan a szerzője is erős, intelligens, érzelmes és inspiráló egyszerre.  Bővebben…

Yehuda Devir & Maya Devir: One of Those Days

Yehuda Devir & Maya Devir - One of Those Days 1

Nem olvastam túl sok képregényt kiskoromban, mert nem igazán volt sajátom, én inkább a Természet Csodái újságot választottam, amihez azóta is kellemes emlékeim kötődnek. A testvérem persze kölcsönadta nekem az ő képregényeit, de egy idő után úgy éreztem, hogy a képregények túlzottan ismétlik önmagukat. Két kedvenc szuperhősöm mégis volt: Pókember és Batman. Talán azért, mert az ő történetük volt a legkomorabb és leginkább a valóság talaján mozgó. De a Tini Nindzsa Teknőcök, vagy épp a detektív képregények annyira nem vonzottak. Szerettem a Garfieldot, a Kázmér és Hubát, de valamiért ezek sosem kötöttek le igazán. Felnőttként pedig jöttek a szuperhős univerzumokat feltáró filmek, sorozatok. De engem ugyanaz miatt fárasztanak, mint annak idején a rajzolt verzió is. A két kedvencből megvan, melyik adaptációt érzem igazán közel magamhoz, de nagyon limitált mennyiségben tudom csak befogadni ezeket a filmeket. Pár éve fedeztem fel Sarah Andersen és Nick Seluk munkásságát és ez közel hozta hozzám a műfajt. Az abszolút kedvencem pedig Yehuda és Maya Devir mindennapi életének feltárása lett szuperhősös képregény stílusban. Bővebben…

Kate Elizabeth Russell: Szép sötét Vanessám

2021.03.19. Kate Elizabeth Russell - Szép ​sötét Vanessám 01

Ez a könyv egy tizenöt éves lány és a negyvenkét éves tanára közötti viszonyról és annak utóhatásairól szól. Láthatjuk, ahogyan a férfi magához édesgeti, manipulálja, erőszakot tesz rajta… Majd azt, hogyan ébred rá fokozatosan, már felnőtt nőként, hogy ez nem egy romantikus, hanem bántalmazó kapcsolat volt. A történet sötét, tragikus, visszataszító és felkavaró, mert összetett és valós képet ad a megrontásról és a traumáról, amit okoz. Több réteget is lefejt ezekről a szerző, olyan aspektusaira is kitér, amikre elsőre nem feltétlenül gondolnánk. Referál olyan popkulturális elemekre, amik kiskorúakat szexualizálnak, illetve arra, mennyire mélyen beleivódott ez a jelenség a társadalmunkba. Bemutatja, hogy a #metoo mozgalom hogyan hozza egymáshoz közel az áldozatokat és hogyan torzul a média hatásvadász előadásmódjától és a közösségi média viharaitól, és mennyire erősen jelen van az áldozathibáztatás a mindennapjainkban. A leglényegesebb pedig az, ahogyan rávilágít, a kamaszok lelke milyen érzékeny és törékeny lehet. Az szerző ügyesen mutatja meg, milyen ellentmondás feszül aközött, hogy egy tinédzser egyszerre lehet szexuálisan érett, de érzelmileg sebezhető, magabiztos, mégis naiv, intelligens, de védtelen, vagy mindez egyszerre. Az írásmód intim, klausztrofób, mégis nyers. Bevonja az olvasót, aki tehetetlenül nézi végig, hogyan törik össze Vanessa, miközben nem tudja megmenteni. Mert végig ott lebeg a kérdés: lehetséges egyáltalán összeforrasztani, ami szilánkokra tört? Bővebben…

Walter Tevis: A vezércsel

(Aki nem olvasta el a könyvet vagy látta a filmet, annak most szólok, a bejegyzés nyomokban cselekményleírást tartalmaz!)

Processed with Focos

Ez a könyv látszólag a sakkról szól és egy fiatal lányról, aki sok viszontagság után világelső lesz benne. Többen kérdezték tőlem, hogy ajánlom-e a könyvet olyanoknak is, akik nem ismerik, értik, vagy szeretik a sakkot. Nekik azt mondanám, mindenképpen ajánlom a Vezércselt azoknak, akik érezték már magukat elveszettnek, elutasítottnak, alábecsültnek, vagy egyenesen legyőzöttnek, és ennek ellenére mégis megőriztek magukban egy kis reményt. Mert ez a regény és a főhőse is olyan, mint a sakk: kívülről talán egyszerűnek tűnhet, fekete-fehérnek, de ha belekezd az ember, rájön, hogy milyen összetett, intellektuális, árnyalt és izgalmas lehet ez a kis világ, az első mondattól az utolsóig. Ez leginkább az erősen megírt, bonyolult jellemű főszereplőnek, az ő érzékeny ábrázolásának, a különböző korabeli társadalmi problémák megjelenítésének és a sakk közérthető leírásának köszönhető. Így lesz a kötet egy szívet melengető, mégis erőt adó fejlődéstörténet, ami sodor magával. Mert nem az a célja, hogy feltétlenül megértsük a játékot (bár az is biztos sokat hozzátesz), hanem élvezzük az utat, amit a főhős bejár. Bővebben…

Angie Thomas: The Hate U Give

2021.02.19. Angie Thomas - The Hate U Give 1

Van valami, amiről eddig nem igazán beszéltem itt a blogon, az pedig az, hogy milyen érzések kavarognak bennem, miután elköltöztünk egy másik országba, különösen fővárosból vidékre, a migránsválság után. Találkoztam már otthoni életem során is kisebb-nagyobb megkülönböztetéssel: az iskolában főleg a családom anyagi helyzetéből adódóan, de tényező volt a magasságom, a tanulmányi eredményem is. Később munkahelyemen volt, ahol a nemem vagy a családi állapotom miatt éreztem, hogy én húzom sokszor a rövidebbet. Akit már piszkáltak vagy megkülönböztettek bármi miatt, az pontosan tudni fogja, milyen rohadt érzés tud ez lenni. Viszont ezek sincsenek egy szinten azzal az “élménnyel”, amit olykor megtapasztalhattam idekinn. A gyomrossal, amit az jelent, hogy pusztán azért ordít velem valaki percekig a szemközti házból, mert a kutyámra magyarul szólok a kertemben. Vagy hogy az orvos, akinek el kéne látnia, hozzám sem ér és abból a húsz percből, amit nála töltök, tizenkilenc percig durva megjegyzéseket tesz rám és az hazámra. Hogy a házunkat megdobálják tojással, vagy hogy egyes szülők nyíltan megmondják a gyerekeiknek, hogy nem kell semmiféle udvariassági formát betartani velünk szemben, és ezt ők maguk nyíltan be is mutatják nekik. Nem azt állítom, hogy mindenki ilyen, de az tény, hogy ezek a tapasztalatok is részei lettek az életemnek. A tudat, hogy mindig lesznek olyanok, akik szerint kint másodrangú ember, vagy még annyi sem vagyok. Hogy vannak, akik az otthonom miatt képesek ilyen mélyen gyűlölni. Ezeknek a néha elképesztően agresszív, máskor kifinomultan kegyetlen megnyilvánulásoknak hála kialakul bennem egy “második én”: valaki, aki lehajtja a fejét, tűr, befogja és próbál minél gyorsabban távozni. El sem tudom képzelni, milyen lehet mindezt a saját otthonában átélni valakinek, de a meghasonlottság érzését tökéletesen adta vissza ez a regény, aminek fő témája az egyéni-, és rendszer szintű rasszizmus. Bővebben…

Amy Harmon: Csak a szél tudja

2021.02.05. Amy Harmon - Csak a szél tudja 1

Ez a könyv igazán különleges. Nem is nevezném egyszerűen egy könyvnek, ez inkább egy élmény volt, amit úgy érzem, meg kellett tapasztalnom. Egy fantasztikus, magával ragadó és intenzív olvasmánnyal lettem gazdagabb. Már a koncepciója is nagyon egyedi, és egyszerűen szeretem a lassan csordogáló történetét, az életteli szereplőket és azt, ahogyan bemutatja a szerző Írországot a függetlenedésért folytatott harca közepén. Erről a küzdelemről szinte semmit sem tanultam történelemórán, így a történet olvasása közben ezt is bőségesen pótoltam, utánaolvasva a valós alapoknak. A történelmi fikció műfaja így ismét új ismeretek felé vitt, teljesítve küldetését. Az elbeszélés stílusa szívmelengető, melankolikus, gyönyörű, mégis meseszerű. Őszintén szólva mindig tartok kicsit az időutazós vonaltól, mert szerintem nagyon könnyű elrontani, de ebben annyira szépen oldotta meg ezt is Amy Harmon, hogy egy szavam sem lehet. Nem volt túlbonyolítva, agyonmagyarázva, egyszerűen autentikus része volt a cselekménynek, ami így sodort magával és egyszerűen elmélyítette a szereplőket és az általuk közvetített érzelmeket. A történet így egy korokon átívelő szerelemről szól, de a történelem, a család és az ír öntudat a legfontosabb elemei a regénynek.

Aithníonn an gaoithe. A szél mindent tud.”

Bővebben…

Matthew McConaughey: Zöldlámpa

2021.01.29. Matthew McConaughey - Zöldlámpa 1

Először a Zöldlámpával angolul, hangoskönyv formájában próbálkoztam. Hallani, hogy egy író vidáman, optimistán, lelkesen olvassa fel a könyvét az élet szeretetéről magával ragadott és azon kaptam magam, hogy mosolyogva hallgatom. Viszont Matthew McConaughey ízes, déli akcentusa kifogott rajtam, így inkább magyarul folytattam a könyvet, ami tökéletes újévi választásnak bizonyult, mert erre a pozitív és inspiráló hangvételre nagyon is szükségem volt. Az egyik dolog, ami kiemeli ezt a memoárt a többi közül, az az elbeszélés stílusa: egyszerűen, nyersen, világosan fogalmaz a szerző kalandjairól, gondolatairól, és humorral, öniróniával fűszerezi mindezt. Ettől olyan érzésem volt, mintha csak leült volna mellém egy életvidám, elbűvölő fickó a bárpulthoz és egy ital mellett elbeszélgettünk volna az élet kisebb-nagyobb dolgairól. A másik, hogy nem a szerző nyilvános, kreált személyiségét látjuk, hanem megmutatja a valódi énjét, gondolatait és a teljes életútját. A harmadik az a könyv vázát adó egyszerű hasonlat: Matthew McConaughey egy utazást ír le, ahol beülünk mellé egy lakókocsiba, és az élet sztrádáján igyekszünk kifogni minél több zöldlámpát. Természetesen előfordul, hogy zöld helyett pirosat kapunk, ami alkalmat ad nekünk megállni és körülnézni egy percre, hol is állunk éppen, vagy sárgát, aminél eldönthetjük, merre hajlunk: nagyobb sebességre kapcsolunk, vagy épp lelassítunk. 

“Imádjuk a zöldlámpát. Nem kényszerít irányváltoztatásra. Könnyű. Mezítlábas nyár. Igent mond, és megadja, amit akarunk… A sárga és a piros lámpát nem szeretjük. Lelassít vagy megakaszt. Nehéz. Mezítlábas tél. Nemet mond, de néha azért megadja azt, amire szükségünk van.”

Bővebben…

Énekesmadarak és kígyók? Természetesen. De miért pont ballada?

(Aki nem olvasta el az Éhezők Viadala könyveket, vagy a szóban forgó előzménytörténetet, annak most szólok, hogy a bejegyzés nyomokban cselekményleírást tartalmaz!)

2021.01.15. Énekesmadarak és kígyók. Természetesen. De miért pont ballada 1

Suzanne Collins regényének már a címe is nagyon beszédes. Az énekesmadarak és a kígyók utalnak a trilógia főszereplőjére, Katnissre és Snow elnökre is, akire ez az előzmény fókuszál. A legtöbbet mégis a ballada műfaja teszi hozzá a világépítéshez, ami mindkét megjelenített korszakban más-más szerepet kap. Maga a ballada szó is több jelentéssel bír: egyrészt a dal egy sajátos formája, illetve az ebből kialakult zenei műfaj, másrészt a népköltészetben és a szépirodalomban az epikának egy lírai jegyeket is mutató költői műfaja. A romantika stílusjegyét viseli magán, ami vers formáját ölti, ezért gyakran társulhat különböző dallamokkal is. Annak ellenére, hogy sokszor szerelmes dalokkal, vagy lágy, melankolikus dallamokkal társítják, inkább jelöl egyszerűen költeményt a szó. Ami miatt mégis kapcsolódik Panem világához, az az összekötő szerepe a történelem, a népköltészet és az irodalom között. Igazi történelmi eseményeket mesél el egyéni szemszögből, miközben legendává emel(het)i őket. Bár Collins regényei nem a mi történelmünkről szólnak, hanem egy fiktív világot építenek fel, tekinthetőek reakcióknak, kritikának vagy kommentároknak a valós világ eseményeire, eszközeire és politikai történéseire is. Bővebben…

Viszlát, 2020!

 

2021.01.01. Viszlát, 2020! 1

“Karantén 375. nap. Ennyi napja próbáltam beszállni egy kocsiba, mikor is egy nagy reccsenés után összecsuklott a térdem. Kár érte, kiváló ügynök volt.
Azóta megvolt számtalan vizsgálat, tíz hét sín, két kör gyógytorna, több hónap várakozás időpontokra, egy műtét. A varratszedés napján életbe léptek a kijárási korlátozások…
Miközben mindez zajlik, ez az egy könyvcím (Nő az ablakban) és a kép hozzá kifejezi, mi a helyzet…
Én vagyok a nő az ablakban. Akkor is, ha az ajtón nem mehet / nem tud kimenni, ha az ablakból nem látni a párától, ha a madarak csivitelnek alatta vagy besüt rajta a nap. Ott ülök a kávémmal, a könyvemmel, Ember, Merlin és Arwen társaságában. Nézem szemben a sárga házat, miközben néha ott érzem magam és a világot…
Sosem gondoltam volna, hogy a több mint egy évtizede zajló pszichoterápia ennyi mindent tanít majd nekem. Arról, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, erőt adjon ahhoz, amin változtatnom kell, gondolkodásmódot, hogy melyik farkast etessem ennyire szélsőséges helyzetekben, és épp csak annyi önkontrollt, hogy ne söpörjön maga alá a kétségbeesés, mikor a jövőm ijesztő és sötét. Eddig nem éreztem magam produktívnak vagy értékesnek. Most sem, de a világ mintha megfordult volna. Elkezdi szép lassan mindenki belátni, hogy legjobb a saját tempónkban feldolgozni a minket ért stresszt, és a saját tempónkban alkotni. Tudom, hogy az egész világ előtt kemény hónapok / évek állnak, de remélem, ezt kíséri egy megkönnyebbült sóhaj is, ami a magunk felé támasztott elvárások elengedését, vagy legalább könnyítését és egymás megértését jelenti majd.
Ha naivitás is, én őszintén remélem…” Bővebben…

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

2020.08.28. Suzanne Collins - Énekesmadarak és kígyók balladája 1Ez a történet számomra az idei év egyik legjobban várt könyve volt. Nem csak azért, mert nagy kedvencem az eredeti trilógia, de Suzanne Collins gondolkodása és írásmódja miatt is, ami egy valamire nem képes: hidegen hagyni az olvasótáborát. Ezért is fordulhatott elő, hogy már az előzménytörténet bejelentése is felkavarta az addigi csendes állóvizet. Nem igazán láttam eddig soha egy könyvnél sem, hogy a megjelenést megelőzően cikkek, videók jelentek volna meg róla, igencsak markáns véleményt megfogalmazva a főszereplő személyéről és a történet fő témájáról. Amikor megtudtam, hogy a tizedik Éhezők Viadala adja majd a cselekmény vázát, én is egyből azt hittem, majd Mags lesz a főszereplő fiatalon. Sokan szerették volna akár Finnick, Haymitch, Cinna, Johanna, vagy épp Beetee történetét elolvasni, ahogyan én is. De amikor kiderült, hogy a sorozat kegyetlen diktátora, Coriolanus Snow kerül a középpontba, elszabadult egy-két indulatos tweet és hozzászólás, mondván, senki sem kíváncsi egy újabb főellen megváltástörténetére.  Bővebben…

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

“…a humor a lélek utolsó védelmi vonala, amíg nevetünk, élünk.”

2020.07.24. Fredrik Backman - Hétköznapi szorongások 1

Nem titok, hogy Fredrik Backman nagy kedvencem: Az ember, akit Ovénak hívnak, A nagymamám azt üzeni, bocs, az Itt járt Britt-Marie és a Mi vagyunk a medvék című könyveit egytől egyig imádtam. Mert bár mind másról szól és látszólag más témákat domborítanak ki, Backman rajtuk hagyta a saját, egyéni kéznyomát. Ezeket kilométerekről ki lehet szúrni, mégis kedvelhetővé, közvetlenné teszik a könyveit és azok szereplőit. Minden történetében megtanítja nekünk, hogyan keressük az embert, a szerethetőt, és az egyéni kifejezésmódot másokban. Bevezet a saját kis gondolatvilágunkból valaki máséba azzal, hogy minden egyes mozdulatukat, megnyilvánulásukat először leírja, majd egy új kontextusba helyezve újra megmutatja. Közben egyszerre nevetünk és könnyezünk rajtuk, tiszta szívből. Ezek után azt hihetnénk, nem ér váratlanul mindez a legújabb könyvét olvasva, de a pasas újra megcsinálta: könnyedén elhozta az év egyik legjobb olvasmányát és szorongva, de stabilan az eddigi legjobb Backman-élményt. Legalábbis számomra ez lett a legmeghatározóbb könyve, ami úgy érzem, a leginkább rólam és hozzám beszélt. Bővebben…

Tekintetek kereszttüzében: Clarice Starling

„Megpróbálja elérni, hogy Buffalo Bill személynek, embernek tekintse Catherine-t. Azt hiszik, hogy magában meg kell fosztania a személyiségétől, tárgynak kell látnia, mielőtt nekiesne. A sorozatgyilkosok mondanak ilyesmiket a börtöninterjúkban, legalábbis egy részük. Azt állítják, olyan az egész, mintha egy babát szednének szét.”

2020.08.14. Tekintetek kereszttüzében - Clarice Starling 1

Számomra ez az egyik legfontosabb idézet a könyvben, ami elsődlegesen a Buffalo Billként elhíresült sorozatgyilkosról és úgy általában a gyilkos és áldozat közötti lélektani folyamatokról szól. De nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogyan beszél a könyv Clarice és az őt tárgyiasító, maszkulin közeg kapcsolatáról. Ahogy egy gyilkos dolgát is megkönnyíti, ha áldozatát egy élettelen babának látja, ugyanúgy a tárgyiasítás minden formájának a lényege, hogy megfosszanak valakit az emberi mivoltától, hogy egyetlen eszközzé, egy darab hússá redukálhassák őt mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül. Legyen az pusztán a másik látványának élvezete, szexuális vágyak kiélése, vagy a saját örömök hajszolása, a másik fél személyisége, vágyai, érzelmei, személyes gondolatai, világnézete mind-mind hátráltató tényezővé válnak. Ha meglátod a másikban az embert, megismered a jellemét, sokkal nehezebb ízekre szedni vagy egyetlen funkcióra csupaszítani őt. Bővebben…

Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

2020.08.07. Thomas Harris - A bárányok hallgatnak 1

Vannak nagyon jó krimik, amik bemutatják napjaink nyomozási eszközeit, zseniális lélektani regények felejthetetlen harccal jó és rossz között, letehetetlen thrillerek, amiktől az ember olvasás közben éberen figyel minden zajra, és van A bárányok hallgatnak. A krimi műfajával leginkább az szokott lenni a problémám, hogy könnyen felborul az egyensúly a nyomozás és a szereplők bemutatása között és szárazzá vagy túl hiteltelenné válhatnak, a karakterek ellaposodhatnak, a thrillerek pedig könnyen átfordulhatnak egyszerű ijesztgetésbe. Ez a regény nem csak magába foglalja a felsorolt műfajok legjobb tulajdonságait, de kísérti az olvasót végig, amíg a kezében van a könyv, és még jóval azután is. Ez köszönhető Thomas Harris minden részletre kiterjedő figyelmének, haladó gondolkodásának és leírásainak, a valódi életből lopott emberi gonoszság mindent felülmúló ábrázolásának, a fő történet mellett finoman elővett, érzékenyen kibontott témáknak és a legapróbb vonásokig aprólékosan kigondolt, felejthetetlen, ikonikus karaktereknek.  Bővebben…