Grisaverzum: Inej Ghafa, a Kísértet

2019.01.25. Grisaverzum - Inej Ghafa, a KísértetInej Ghafa nem csak a Hat varjú duológia, hanem az ifjú felnőttek irodalmának egyik legfontosabb alakja. Egy misztikus lélek, tragikus hős, igaz barát, harcos, kém. Az elnyomottak képviselője. A hatfős rablóbanda szíve-lelke, ragasztója. Egy hűséges társ, empatikus megfigyelő, aki életet visz a könyvekbe. Bár a sötétben mozog otthonosan, ő a fény Ketterdamban, ami nem csak rávilágít társadalmának súlyos hiányosságaira, de reményt is ad egy szebb jövőre. Ez a fiatal nő egyszerre ébreszt bennünk szánalmat, félelmet, együttérzést és csodálatot. Azonnal kíváncsiak leszünk, mit rejt ez a makulátlan, elrejtett külső. Veszélyes kémet, ártatlan kislányt, könyörtelen gyilkost, védtelen áldozatot, bosszúállót vagy egy hittel teli lelket? Az az érzésünk, bárki legyen is, egy pillanat és már el is illant. Ő a csend ereje az őt körülvevő zajban, az árnyék félelme a napsütésben, a tisztaság a mocsokban, az észrevétlenség és a lebecsült ellenfél meglepetése egy kegyetlenségre építő világban.

“… amúgy meg ő a Kísértet, a gravitáció az egyetlen törvény, ami érvényes rá, és néhanapján még ezt is át szokta hágni.”

Inejnek az alapokat a gondoskodó, melegszívű jelleméhez és a már-már természetfeletti képességeihez (és ezzel együtt a túléléshez) a szülei adták: egy szerető, elfogadó, építő közegben nőtt fel, ahol artistának tanult, ahogyan a családjában mindenki. De egy tragédia kettétörte az életét: elrabolták a szüleitől és eladták egy hírhedt ketterdami bordélyháznak. Ez ha fizikailag nem is okozta a halálát, érzelmileg mindenképpen. Innen a képességeire felfigyelő Kaz Brekker szabadította ki. Így született meg egy új Inej, a Kísértet. Egyfajta újjászületés ez: nem csak a régi önmagának a szelleme, de másoknak az árnyéka is. Rá nem érvényesek a gravitáció szabályai, egyfajta földöntúli testetlenséggel közlekedik az utcákon. Van benne valami nem evilági varázslat, ami mintha bármikor eltűnhetne.

A legelső jelentben, ahol vele találkozunk, háztetőkön, falakon mászik, hogy fedezze a többieket. Felülnézetből, a képen kívülről figyel. Ez nagyon jól bemutatja, hogy Inej Ketterdam társadalmának nem csak a számkivetettje, de áldozata és tükörképe is. Az, hogy kívül áll a társadalmon, az, hogy kintről figyeli meg, lehetővé teszi, hogy objektíven, felülről lássa azt. Így kialakul benne egy sajátos elképzelés arról, hogy lehetne annak a hibáit kijavítani. Azoknak szeretne segíteni, akiknek hozzá hasonlóan nincsen se jövője, se reménye még a szabadságra sem. De a város atyáival ellentétben felismeri az építés másokra gyakorolt romboló hatását és önmagában is látja a problémákat, konfliktusokat. Nem csak látja őket, de szembesíti is a többieket vele. Ez az objektív nézőpont és őszinteség teszi őt tökéletes társsá és baráttá. Így morálisan vele értünk egyet és igazolva érezzük az olykor amorális tetteit. Ezeknek a tetteknek negatív következményei is vannak, de Inej mindig átérzi ennek a súlyát és a saját felelősségét. Nem szépít, nem vár el különleges bánásmódot. Vállalja, amit tett. 

“Jobb a szörnyű igazság, mint a kegyes hazugság.”

Ez a felelősségvállalás nem csak a tisztaságát erősíti, de a melankolikus lelki világát is. A kémkedésnek köszönhetően folyamatosan veszélyben van, de ő még rátesz erre, és még többet kockáztat. Minden lehetetlen feladatot elvállal, mintha nem érdekelné, él-e vagy meghal. Ez az önpusztító oldala is kifejeződik a Kísértet létben: sokszor élet és halál között lebeg. Szinte őrület, mikre képes, de ő folyamatosan feszegeti a saját határait. Bár a legnagyobb kockázatokat önvédelemből vagy a szerettei védelméből, heves érzelmekből fakadóan vállalja el. Kaznak el is mondja, hogy a bordélyházban egyszerűen elkülönítette a lelkét a testétől és eltűnt onnan. Ez nem csak következménye az iszonyatnak, amit át kellett éljen, de egyfajta vágyként jelenik meg: elviselhetőbb gondolat számára a halál, mint az élet.

Mivel őt senki sem védte meg ezektől az élményektől, nem tűri el a legkisebb igazságtalanságot sem, meg akar védeni mindenkit, aki védtelen, kiszolgáltatott, sebzett és csak egy játékszer mások szemében. Innen meríti az erőt. A félelméből és a sötétségből építkezik, amiben ő is sokáig vergődött, eredménytelenül. Kiaknázza a tulajdonságait, legjobb képességeit, megtanulja maximálisan kihasználni ezeket, erőn felül dolgozik. Így válik egy félelmetes, megkerülhetetlen igazságosztóvá, egy korrupt és igazságtalan rendszerben. Egy legenda lesz, akit a legtöbben feltételezésekből, mendemondákból ismernek csak. Pedig ő az, akire szükségük van. Mert értéket képvisel, sérült, mégis erős és ami a legfontosabb, megőrzi a benne élő reményt, jóságot, könyörületet. Tégláról téglára halad a maga építésén és a rabszolgaság rombolásán. Azok az elnyomók pedig, akik átnéznek rajta, a hozzá hasonlókon taposnak minden nap, egy váratlan és legyőzhetetlen erővel kell szembesüljenek majd, aki pontosan azt adja nekik, amit érdemelnek. Szerintem a legcsodálatosabb az ereje és az értékei mellett az, hogy a sok szörnyűség után sem vesztette el a hitét, a reményt és a kedves, törődő lelkét. Megtett mindent nem csak a teste, de a lelke túléléséért is. Önmaga maradt, amennyire csak lehetséges. A végén ezzel nem csak célt talál, de előtör belőle az, akit végig láthattunk benne: a hozzá hasonló “senkik” hőse.

A bejegyzés alapjául szolgáló, Leigh Bardugo: Hat varjú című kötet a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!
Köszönöm szépen a Kiadónak a recenziós példányt!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s