Énekesmadarak és kígyók? Természetesen. De miért pont ballada?

(Aki nem olvasta el az Éhezők Viadala könyveket, vagy a szóban forgó előzménytörténetet, annak most szólok, hogy a bejegyzés nyomokban cselekményleírást tartalmaz!)

2021.01.15. Énekesmadarak és kígyók. Természetesen. De miért pont ballada 1

Suzanne Collins regényének már a címe is nagyon beszédes. Az énekesmadarak és a kígyók utalnak a trilógia főszereplőjére, Katnissre és Snow elnökre is, akire ez az előzmény fókuszál. A legtöbbet mégis a ballada műfaja teszi hozzá a világépítéshez, ami mindkét megjelenített korszakban más-más szerepet kap. Maga a ballada szó is több jelentéssel bír: egyrészt a dal egy sajátos formája, illetve az ebből kialakult zenei műfaj, másrészt a népköltészetben és a szépirodalomban az epikának egy lírai jegyeket is mutató költői műfaja. A romantika stílusjegyét viseli magán, ami vers formáját ölti, ezért gyakran társulhat különböző dallamokkal is. Annak ellenére, hogy sokszor szerelmes dalokkal, vagy lágy, melankolikus dallamokkal társítják, inkább jelöl egyszerűen költeményt a szó. Ami miatt mégis kapcsolódik Panem világához, az az összekötő szerepe a történelem, a népköltészet és az irodalom között. Igazi történelmi eseményeket mesél el egyéni szemszögből, miközben legendává emel(het)i őket. Bár Collins regényei nem a mi történelmünkről szólnak, hanem egy fiktív világot építenek fel, tekinthetőek reakcióknak, kritikának vagy kommentároknak a valós világ eseményeire, eszközeire és politikai történéseire is.

Coriolanus Snow már nagyon fiatalon megszállottja a saját helyének a történelemben: a szerepnek, amit be kíván tölteni, a neve fontosságának, a család hírnevének, a nyomnak, amit hagyni szeretne örökül. Viszont Snow elnök nem azt akarja, hogy megénekeljék, milyen valójában, hanem azt, milyen volt a felszínen, milyennek mutatta magát, hogyan látták őt kívülről. Ehhez tökéletes műfaj a szájhagyomány útján terjedő ballada, mivel ezekben az alkotásokban elsősorban a szórakozást látjuk, nem pedig történelemórát. Egy szerző a saját benyomásaira, élményeire, tapasztalataira alapoz, mikor megírja a művét. Nem kötelező a tényekhez ragaszkodnia, mert egy történetet mesél, nem pedig hivatalos jelentést tesz. Így a dalok sokszor ellentmondhatnak a valós eseményeknek, elferdíthetik a többség valóságát, sőt figyelmen kívül hagyhatják vagy épp elfedhetik a háttérben húzódó politikai harcokat. Lehet, hogy az okozatot emelik ki, a folyamat végét, nem pedig a valódi problémát. A műfaj ennél fogva nagyon is sebezhető: elég, ha arra gondolunk, milyen manipulatív céllal is készülhet el egy mű, legyen az regény, festmény vagy zenemű. Pont mint egy precízen megszerkesztett promóciós videó: ki lehet “felejteni” belőle a tényeket, és könnyen közvetíthető a valóság kifordított verziója általuk. Mi, olvasók tudjuk, hogy a dalok, a Panem és Snow elnök dicsőítéséül emelt szobrok, a grandiózus épületek, a kampányvideók, és plakátok mind egy hazugságra épülnek: annak szisztematikus letagadására, hogy a Kapitólium látható és láthatatlan módon is embereket foszt meg a méltóságuktól, személyiségüktől, akaratuktól és végül az életüktől. Ezért is nagy annak a tétje, kinél van a kontroll egy-egy dal felett. Aki tudja szabályozni, manipulálni, az meghatározhatja azt, mi maradhat benne a köztudatban és mi tűnhet el belőle. Ahogyan teljesen új, kreált valóságot is elterjeszthet.

“Nem vehetik el a múltam,
Nem vehetik el a történetem.”

Másrészről viszont pont az egyén tapasztalata az, amit bele lehet csempészni egy-egy balladába, így akkor is mondhat igazat az elnyomásról, nyomorról, az emberek végletekig eltorzult gondolkodásáról, mikor mindenki más már hazudik. Pont a terjedésének a nemhivatalos módja miatt lehet olykor megfoghatatlan, ellenőrizhetetlen, mégis valódi. Megtilthatják a körzeteknek, hogy a maguk hasznára dolgozzanak, hogy a gyermekeiknek jövőt adjanak, hogy eleget egyenek. Cenzúrázhatják őket, kényszeríthetik őket a viadalon való részvételre, vagy arra, hogy végignézzék. Páros lábbal tiporják őket, de ők csak azért is túlélnek minden rémséget, pont azért, mert a halálukat kívánják. Mikor ennyire lecsupaszítanak embereket, akkor is lesz mit őrizniük: az identitásukat, meggyőződésüket, a kulturális örökségüket, a múltjukat. Meg lehet büntetni, ha valaki bármiféle olyan tevékenységben vesz részt, amely az öntudatának ápolását szolgálja, de ettől még nem felejti el, ki is ő. Panem világában a dalokban elrejtve mindez ott van évtizedek cenzúrája után is. De ebben a könyvben még nem ezt látjuk, hanem azt, hogyan alakulnak ki ezek a dalok, és mennyire attól függ az értelmezésük, ki fog fennmaradni és hogyan.

2021.01.15. Énekesmadarak és kígyók. Természetesen. De miért pont ballada 3

A viadal megszerkesztése viszont a legjobb alkalom arra, hogy bemutassa, a történelmet általában a győztesek írják meg, a balladákat nem mindig. Pontosan ezért fél Snow a daloktól, különösen a fecsegő poszáták szabad továbbköltéseitől, mert egyáltalán nem az általa diktált narratívát szolgálják. Azok a szólásszabadságot, öntudatot testesítik meg. Így hiába tiltja be őket, ha hatvan évvel később a dalt, aminek ott volt a keletkezésénél, egy kampányvideóban hallja vissza az egész ország a fecsegőposzáta szájából… Nem véletlen, hogy az egyik első rendelkezése, hogy betiltja a balladákat: azok igazat mondanak. Nem úgy, mint a megszerkesztett, manipulált videók vagy az általa diktált történelemkönyvek és propaganda anyagok, amik a Kapitólium hibáit, kegyetlenségét kisebbítik és igazolják, szemben a több millió szenvedő emberrel a körzetekben. A dalokat, történeteket, reklámokat, embereket eszköznek tekinti, amiknek úgy kell táncolniuk, ahogyan ő fütyül. Ehhez egyszerű mindenkire ráhúzni egy kétdimenziós típust, amit megtestesít (mint egy versenyló), majd rákényszeríteni, hogy minden alkalommal, amikor forog a kamera, a Kapitóliumot éltesse. Az egész Kapitólium ezt a fabrikált, fiktív történelmet és annak az igazolásait hallgatja születésénél fogva, amit álmukból felkeltve is kívülről fújnak, és már rég elfelejtette mindenki, hogy egy hazugság. Egy kegyetlen világ épül ezekre a koholmányokra, amiket nem szabad észrevenniük, mert amint kivennék a fejüket a homokból, meglátnák, mit tesznek kollektíven. A dalok, amiket Katniss is énekel, erre elevenen emlékeztetnek mindenkit.

“Eljössz-e ahhoz a fához,
ahol egy férfit felakasztottak,
mert megölt három másikat?
Különös dolgok estek meg itt.
Nem lenne abban semmi furcsa,
ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra.”

Ez egy nagyon fontos tanulság, amivel Collins eredeti trilógiája is sokat foglalkozik: mennyire igaz a történelmünk, és mennyire épül a hatalommal bírók közmegegyezéses hazugságaira? Mert Panem világa újra és újra bebizonyítja nekünk, hogy olykor az számít kevésbé, mi történik valójában, mint az, melyik történet elmesélésére kapunk engedélyt. De a dalok által mégis fennmarad Lucy Grey, hiába próbálja még a létének az emlékeit is kitörölni Snow. Az dalai pedig tovább élnek és nyomot hagynak maguk után minden tiltás ellenére. Az utána következő generációk továbbadják egymásnak, a dalban elrejtett utalások pedig kísérteni tudják Coriolanust élete végéig, még ha nem is tudnak ugyanolyan szintre emelkedni a köztudatban. A balladák ereje még egy ilyen kemény diktatúrában is elképesztően erős marad. 

2021.01.15. Énekesmadarak és kígyók. Természetesen. De miért pont ballada 2

A bejegyzés alapjául szolgáló kötetek az Agave Kiadó gondozásában jelentek meg, itt megvásárolhatóak!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s