Angie Thomas: The Hate U Give

2021.02.19. Angie Thomas - The Hate U Give 1

Van valami, amiről eddig nem igazán beszéltem itt a blogon, az pedig az, hogy milyen érzések kavarognak bennem, miután elköltöztünk egy másik országba, különösen fővárosból vidékre, a migránsválság után. Találkoztam már otthoni életem során is kisebb-nagyobb megkülönböztetéssel: az iskolában főleg a családom anyagi helyzetéből adódóan, de tényező volt a magasságom, a tanulmányi eredményem is. Később munkahelyemen volt, ahol a nemem vagy a családi állapotom miatt éreztem, hogy én húzom sokszor a rövidebbet. Akit már piszkáltak vagy megkülönböztettek bármi miatt, az pontosan tudni fogja, milyen rohadt érzés tud ez lenni. Viszont ezek sincsenek egy szinten azzal az “élménnyel”, amit olykor megtapasztalhattam idekinn. A gyomrossal, amit az jelent, hogy pusztán azért ordít velem valaki percekig a szemközti házból, mert a kutyámra magyarul szólok a kertemben. Vagy hogy az orvos, akinek el kéne látnia, hozzám sem ér és abból a húsz percből, amit nála töltök, tizenkilenc percig durva megjegyzéseket tesz rám és az hazámra. Hogy a házunkat megdobálják tojással, vagy hogy egyes szülők nyíltan megmondják a gyerekeiknek, hogy nem kell semmiféle udvariassági formát betartani velünk szemben, és ezt ők maguk nyíltan be is mutatják nekik. Nem azt állítom, hogy mindenki ilyen, de az tény, hogy ezek a tapasztalatok is részei lettek az életemnek. A tudat, hogy mindig lesznek olyanok, akik szerint kint másodrangú ember, vagy még annyi sem vagyok. Hogy vannak, akik az otthonom miatt képesek ilyen mélyen gyűlölni. Ezeknek a néha elképesztően agresszív, máskor kifinomultan kegyetlen megnyilvánulásoknak hála kialakul bennem egy “második én”: valaki, aki lehajtja a fejét, tűr, befogja és próbál minél gyorsabban távozni. El sem tudom képzelni, milyen lehet mindezt a saját otthonában átélni valakinek, de a meghasonlottság érzését tökéletesen adta vissza ez a regény, aminek fő témája az egyéni-, és rendszer szintű rasszizmus.

“Sometimes you can do everything right and things will still go wrong. The key is to never stop doing right.”

A The Hate U Give című könyv főszereplőjével emiatt is tudtam olyan könnyen azonosulni. Starr egy afroamerikai tinédzser, aki már az elején úgy írja le önmagát, hogy két verziója létezik: az első Starr a Garden Heights-nak nevezett környékről, aki szereti a helyi fekete közösséget. A szülei és ő is büszkék arra, hogy honnan származnak, és az egymást segítő kis közösségre, ami élteti őket. Tudja, hogy legyen bármilyen bonyolult a kapcsolata időnként velük, ezekkel az emberekkel osztozik bizonyos terheken, személyes határokon és kötelességeken. Garden Heights drogbandák uralma alatt áll, a legnagyobb King bandája. Starr édesapja tag volt, amíg nem ült három évet a bandavezér által elkövetett bűnért. Starr gyerekkori barátját, Natasha-t egy bandaháború közepén eltévedt golyó ölte meg a kislány szeme láttára. A lövöldözések, lezárások, kijárási tilalom mindennaposak. Ami viszont mindannyiukban közös, azok a külső fenyegetések, legyen szó iskolatársakról, rendőrökről vagy bárki idegenről, aki a külsejük alapján elhamarkodottan következtet arra, milyen emberek is lehetnek ők. Ezeknek a hatása a kisebb kellemetlenségektől a halálos következményekig terjedhet. Az egyik beszélgetés ennek a valóságát rémisztően közel hozza: a tizenegy éves Starrt leültetik a szülei, mert itt az ideje a “beszélgetésnek”. Mielőtt az ember azt hinné, virágokról és méhekről lesz szó, a szülők arra készítik fel, hogyan viselkedjen, ha valaha megállítja őt egy rendőr: mindig látszódjon a keze, semmi hirtelen mozdulat… Lényegében arról van szó, hogy kerülje el, hogy fenyegetésnek lássák őt. Gyerekként… A másik Starr a Williamson Gimnázium tanulója. Ebben az iskolában rajta kívül két másik afroamerikai diák tanul. Ez a Starr jól tanul, kínosan ügyel arra, hogy ne legyen hangos, ne legyen “túl fekete”, ne adjon semmilyen okot arra, hogy gettósnak hívják. Senkit sem hív meg a házukba vagy a környékükre, különösen a barátját, a fehérbőrű Christ, aki saját bevallása szerint színvak. Tehát otthon nincs nyugalma, az iskolában pedig kényszerűen visszafogja magát, hogy mások kényelmét nehogy megzavarja.

“What’s the point of having a voice if you’re gonna be silent in those moments you shouldn’t be?”

2021.02.19. Angie Thomas - The Hate U Give 2

Azonban egy nap ez a különös egyensúly felborul, mikor Starr elmegy egy garden heights-i buliba ahonnan egy gyerekkori barátja, Khalil felajánlja, hogy hazaviszi. Útközben megállítja őket egy rendőr, aki félreérti a fiú viselkedését (behajol a kocsiba, hogy megnézze, a lány biztos jól van-e), és lelövi. Khalil belehal a sérülésébe a helyszínen, Starr szeme láttára. Innentől neki nem csak az átélt borzalmakkal kell megbirkóznia, de újabb belső konfliktus alakul ki benne: szeretné méltó módon őrizni a barátja emlékét, de meg kell védenie magát, mert lehet, hogy Khalil Kingnek dolgozott és szemtanúként félő, hogy besúgónak tartják majd. Starr előtt hosszú út áll, hogy megtalálja a saját hangját, miközben a körülötte kialakult káosz miatt a két, eddig különálló világa megállíthatatlanul összeolvad, ahogy felszínre tör az igazságtalanság iránt érzett, fortyogó düh benne, és az egész fekete közösségben is.

“At an early age I learned that people make mistakes, and you have to decide if their mistakes are bigger than your love for them.”

A könyv közben világos képet ad: ha azt hinnénk, ez távol áll tőlünk itt, Európában, hogy a mindenféle “-izmusok” kora rég lejárt, hogy a megkülönböztetésnek minden formája azonnal felismerhető, súlyosan tévedünk. Nem feltétlenül azt várnánk egy történettől egy iskolás lánnyal a főszerepben, amit kapunk, de ezt teljesen pozitív értelemben mondom. A könyv nem fél a fekete-fehértől, de a köztük megbújó árnyalatoktól sem. Feltárja a rasszizmust annak teljes valójában, a legapróbb ártatlannak látszó, passzív-agresszív megnyilvánulásoktól, a rendőri brutalitáson át a rendszer-szintű problémákig mindent lefed és sosem felejti el, hogy minden éremnek két oldala van. Amivel pedig megerősíti a tanultakat, azok az életteli, hús-vér, a végletekig emberi szereplők, akikkel könnyű azonosulni és akiktől nem lehet elfordulni. Ők mutatják meg, milyen sok formája van a megkülönböztetésnek, milyen könnyű beleesni a csapdájába. Mert nem csak az a rasszizmus, ami könnyen azonosítható, nem csak a nyílt, aktív gyűlölet, hanem lehet egy barátinak hitt ember egyetlen mondata is, ami a semmiből talál gyomorszájon. És ez nem csak az Egyesült Államok, ahogyan nem csak ott létezik társadalmi egyenlőtlenség, kirekesztés, megkülönböztetés, előítéletek. Ezek mindenhol jelen vannak. Ezért is gondolom nagyon is aktuálisnak a történetet. Angie Thomas fogott egy brutális témát és érzékenyen, gyönyörűen átvezetett a túloldalra. Nem volt benne szégyenlősség vagy félelem, hogy belefogjon egy összetett témába még akkor sem, ha nem tud igazságot tenni vagy egy egyszerű választ adni. Ez a könyv “csak” egy első, fontos lépés, hogy ne legyen több Ahmaud Arbery, Breonna Taylor, George Floyd, vagy Jacob Blake. Hogy minden élet egyformán számítson

“People like us in situations like this become hashtags, but they rarely get justice. I think we all wait for that one time though, that one time when it ends right.”

2021.02.19. Angie Thomas - The Hate U Give 3

A kötet magyarul a Gabo Kiadó gondozásában jelent meg, itt megrendelhető!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s